ALTERNATÍV ENERGIA

Egy rendszer anyag és energiatartalma állandó és csak külső forrásból bővíthető. A Föld számára jelenlegi ismereteink szerint a Nap és a Hold jelenthet külső forrást. Azokat az energiaforrásokat, melyek nem a Föld meglevő ún. megkövült fosszilis energiaforrásai, hanem a közelmúlt Napból, vagy Holdból származó energiaforrásai megújuló energiaforrásoknak nevezzük. A megújuló energiaforrások a napenergia közvetlen termikus és foto-villamos hasznosítása, biomassza, szélenergia, vízenergia, geotermikus energia, valamint a Holddal összefüggésben az ár-apály energia. (A geotermikus energia nappal való kapcsolata a földfelszín napból és a magmából származó energiaáram jelentős különbsége alapján sorolható a megújuló energiaforrások közé.)
A megújuló energiaforrások jelentősége, hogy használatuk összhangban van a fenntartható fejlődés alapelveivel, tehát alkalmazásuk nem rombolja a környezetet, ugyanakkor nem is fogják vissza az emberiség fejlődési lehetőségeit. Szemben a nem megújuló energiaforrások (kőszén, kőolaj, földgáz stb.) használatával, nem okoznak olyan halmozódó káros hatásokat, mint az üvegházhatás, a levegőszennyezés vagy a vízszennyezés.
A szél- és napenergia-technológiák alkalmazása lehetőséget ad arra is, hogy az ember saját maga állítsa elő az otthonában használt villamos energiájának, üzemanyagának és vizének egy részét vagy akár egészét. A fosszilis tüzelőanyagoktól való elhatárolódás különösen fontos, egyrészt a globális felmelegedés vélelmezett megállítása és a károsanyag-kibocsátás mérséklése végett, másrészt a közelgő olajhozamcsúcs fenyegetése miatt.
Noha az emberiség által használt energia a kezdetektől fogva többnyire megújuló forrásokon alapult, mint a tűzifa, faszén vagy a szél- és vízimalmok, a megújuló energiák használata az ipari forradalmat követően jelentősen visszaszorult, ám a modern megoldásoknak és a globális energiaválságnak köszönhetően a megújuló energiaforrások használata reneszánszát éli. A megújuló energia négy fontos területen váltja a hagyományos energiát, ezek: az áramtermelés, a fűtés, az üzemanyag és a hálózaton kívüli (off-grid) áramtermelés.
Áramtermelés: jelenleg a világ áramtermelésének 19%-át adják megújuló források, amelyek közül a vízenergia a legjelentősebb, jóllehet a szélenergia részesedése is folyamatosan növekszik. Néhány helyen a szélenergia már igencsak komoly szerepet játszik az áramellátásban: az egyesült államokbeli Iowa állam felhasznált villamos energiájának 14, a német tartomány Schleswig-Holsteinének 40, Dániáénak 20%-a származik csak szélenergiából. Néhány ország megújuló forrásokból termeli meg áramfogyasztásának nagyobbik részét, mint például Izland (100%), Paraguay (100%), Norvégia (98%), Brazília (86%), Új-Zéland (65%), Ausztria (62%) és Svédország (54%).
A fűtés terén a napenergiával előállított meleg víz a legfontosabb megújuló forrásokból származó haszon. Ez különösen Kínában jelentős, ahol a globális mennyiség 70%-át használják fel, 50-60 millió háztartást látva ily módon el. A biomassza használata is erőteljesen terjed és gyorsan növekszik a geotermikus energia ilyen célú hasznosítása is.
Az üzemanyag terén elsősorban a bioüzemanyagokat, mint például a Brazíliában egyre nagyobb mértékben használt bioetanolt kell érteni. Mára Brazília üzemanyagának 18%-a bioetanol, világszinten pedig 93 milliárd gallon ilyen üzemanyag készül, ami 68 milliárd liter benzint, a világfogyasztás kb. 5%-át váltja ki.
A megújuló energiaforrások használata mind környezeti, mind pedig gazdasági szempontból fontos.

A megújuló energia hatása a környezetre:

A fosszilis és a nukleáris energia előállítása nagyon szennyezi a környezetet. Emiatt a nagymértékű energiafogyasztással az emberiség rengeteg tesz hozzá a Föld állapotának romlásához, így az üvegház hatáshoz, a klímaváltozáshoz, a légszennyezettséghez, és még hosszan lehetne sorolni az ártalmakat. A Föld állapotának megőrzése, illetve az állapotromlás lassítása érdekében tehát elengedhetetlen, hogy olyan megoldásokhoz nyúljunk az energia előállítása terén, ami kevésbé megterhelő a környezet számára. A hagyományos energiafelhasználás nem ezeket a célokat tükrözi. Ma már azonban tudjuk, hogy a megújuló energiaforrások használatának révén kímélhetjük a környezetünket, és minimalizálhatjuk az energiafelhasználásból adódó környezetszennyezést.
A megújuló energia abból a szempontból is előnyös, hogy végtelen, soha nem fogy el. Ez nem mondható el a kőolajról, a földgázról, illetve a szénről: a készletek ezekből végesek. Bár pontosan nem tudjuk, meddig elegendőek, de az biztos, hogy örökké . Éppen ezért fontos, hogy ezekkel spóroljunk, és olyan megoldásokat részesítsünk előnyben, amik révén kevesebbet használunk ezekből.
A Föld népessége folyamatosan növekszik, becslések szerint 2050-re mintegy 10 milliárd ember fogja birtokolni.Figyelembe véve, hogy ezek az emberek energiát is fogyasztanak majd, különösen sürgető kérdés a megújuló energia használatának elterjedése, mert minél többen vagyunk, és minél több energiát használunk fel, a készletek annál hamarabb fognak kimerülni.

A megújuló energia előnyei gazdasági szempontból:

Gazdasági szempontból a megújuló energia szintén ideális választás, ugyanis a fenntartása minimális költségekkel jár. A kőolaj, a földgáz, a szén és egyéb kimerülő energiaforrások ára folyamatosan növekszik, éppen azért, mert a készletek végesek - minél kevesebb van belőlük, annál drágábbak lesznek. Mivel azonban a megújuló energiaforrások nem fogynak el, és mindenhol biztosítottak, ezek nem kerülnek pénzbe. A minimális fenntartási költségeket csak a karbantartás adja, nem maga az energiaforrás.
Ami miatt mégis lassan állnak át az emberek a megújuló energiaforrások használatára, az az, hogy a váltás komolyabb beruházással jár. Igaz, ez egyszeri költség, de nem elhanyagolható mértékű, ezért az anyagi okok jelentős szerepet játszanak abban, hogy még mindig nem a megújuló energiaforrások az elsődlegesek.
Éppen ezért a legtöbb országban már többféle pályázatot is kiírnak, melyeken támogatást lehet nyerni a megújuló energiaforrások használatának finanszírozására. Ezek a pályázatok nagyban elősegítik a megújuló energiaforrások minél szélesebb körű alkalmazását, hiszen így az átállás finanszírozása már kevésbé jelent problémát.

A legfontosabb megújuló energiaforrások:

Szélenergia:

A szélenergia felhasználása az egyik leggyorsabban fejlődő és az utóbbi időben a legnagyobb kapacitásbővülést elérő megújuló energiaforrás-kinyerés. A szél segítségével termelt energia jelenleg évi 20%-kal növekszik és rendkívül népszerű Nyugat-Európában és az Egyesült Államokban.

Vízenergia:

A vízenergia megújuló energia, nem szennyezi a környezetet és nem termel sem szén-dioxidot, sem más üvegházhatást kiváltó gázt. A világ vízerőműveinek összteljesítménye mintegy 715 000 MW, a Föld elektromos összteljesítményének 19%-a (2003-ban 16%-a), a megújuló energiahasznosításnak 2005-ben a 63%-a.

Napenergia:

A napenergia a Földet érő napsugárzásból kinyerhető energia. Használata történhet fotovoltaikus elektromosság generálásával vagy a hőenergia felhasználásával. A napenergia használata történhet aktív módon naperőműben, napelemmel vagy napkollektorral, illetve passzív módon, mint például az épületek tájolása segítségével elért hőmegtakarítás. Decentralizált energiatermelésre sok háztartásban használják világszerte.

Biomassza:

A biomassza kifejezés alatt tágabb értelemben a Földön lévő összes élő tömeget értjük. A mai elterjedt jelentése: energetikailag hasznosítható növények, termés, melléktermékek, növényi és állati hulladékok. A biomassza segítségével fosszilis tüzelőanyagok válthatóak ki és ideális esetben az elégetett növényi anyag 1 éven belül újratermelődik, megteremtve ezzel a fenntartható fejlődés és energiagazdálkodás lehetőségét. A biomasszából, pl. bioetanolként üzemanyag is készíthető.

Geotermikus energia:

A geotermikus energia a Föld belső hőjéből származó energia. A Föld középpontja felé haladva kilométerenként átlag 30 °C-kal emelkedik a hőmérséklet. Magyarországon a geotermikus energiafelhasználás 1992-es adat szerint 80-90 ezer tonna kőolaj energiájával volt egyenértékű. A geotermikus energia gyakorlatilag korlátlan és folytonos energianyereséget jelent. Termálvíz formájában nem kiapadhatatlan forrás. Kitermelése viszonylag olcsó, a levegőt nem szennyezi, viszont a felszíni vizeket nemegyszer - magas sótartalmánál fogva - igen.
A geotermikus energia megújuló energiaforrás, ami a legolcsóbb energiák közé tartozik, hacsak nem kell a sós vizet villamos energiával visszapréselni az eredeti közegébe. Mára Spanyolország a legnagyobb zöldenergia-felhasználó. Magyarországon sok geotermikus energiát használnak fel, sok híres termálfürdő van. A geotermikus fűtés telepítése kb. 5 év alatt térül meg. Magyarországon a termálvíz 2 km-nél, nyomás alatt akár 120 °C-os is lehet.

ÚJRAHASZNOSÍTÁS

Az újrahasznosítás a gyűjtőneve mindazon tevékenységeknek, amelyek célja, hogy az ember által készített, tartós, nem természetes, főleg hulladékká váló anyagokat nyersanyaggá alakítsa át és olyan másodlagos, újra hasznosítható anyagokat állítson elő, amelyek segítik a természetes anyagok felhasználásának csökkentését.
A tevékenységre használt angol szó, a recycling, jobban kifejezi, hogy anyagok környezettudatos körforgásáról van szó, a nyersanyag - késztermék - hulladék - nyersanyag stb. folyamatban. Ezen tevékenységen belül megkülönböztetjük a értéknövelő (upcycling) és az értékcsökkentő (downcycling) fogalmát, melyek az újrahasznosított anyagnak az eredetihez képesti minőségét fejezik ki.
Az újrahasznosítás célja a Föld erőforrásainak kímélése, például, hogy kevesebb fát kelljen kivágni papírgyártás céljára, vagy kevesebb vasércet kibányászni acélgyártásra (pl. autógyártáshoz). Emellett fontos cél, hogy a természetbe kerülő hulladék mennyisége is csökkenjen.

TOKEN

A számítástechnikában a 'token' kifejezés jelentései több fő értelmezés köré csoportosíthatók:

Egy objektum, ami (gyakran kizárólagos) jogot biztosít egy művelet elvégzéséhez: A Petri-hálók elméletében használt objektum
Munkamenet-azonosító token, a kiszolgáló által generált, a kliensszoftver felé elküldött egyedi azonosító, ami egy interaktív munkamenetet azonosít; a kliensen általában HTTP-sütiben tárolódik
Biztonsági token (hardvertoken, autentikációs token vagy kriptografikus token), egy fizikai eszköz, amit egy számítógépes szolgáltatás autorizált felhasználója kap, az autentikáció segítése érdekében; gyakran kódgeneráló eszköz
Hozzáférési token, a hozzáférés-szabályozási műveleteket megtestesítő rendszerobjektum. Például az Active Directoryban egy felhasználó hozzáférési tokenje tartalmazza a felhasználó nevét, azokat a csoportokat, amelyekhez a felhasználó tartozik, a felhasználó biztonsági azonosítóját és az összes olyan csoport biztonsági azonosítóját, amelyekhez a felhasználó tartozik.
Token-Ring (és Token busz), olyan helyi hálózati technológia, amelynél az eszközök egy virtuális objektumot, a tokent (itt: vezérjel) adogatnak egymás között; amelyik eszköznél a vezérjel megtalálható, annak van joga a kommunikációra
Meghívási tokenek vagy kódok, weboldalak exkluzivitásának növelésére, tesztrendszerek tesztelői létszámának lassú növelésére is használják

CRYPTOVALUTA

A kriptovaluta olyan digitális eszköz, mely csereeszközként vagy manapság fizetőeszközként is funkcionál. Kriptográfiát (titkosítást) használ a tranzakciók biztonságossága érdekében. A kriptovaluták a digitális valuták egy részhalmazát képviselik, de besorolhatók az alternatív valuták vagy a virtuális valuták csoportjába is.

A Bitcoin a legelső és legismertebb kriptovaluta, 2009-ben került kibocsátásra egy Satoshi Nakamoto álnéven ismert ember által. Azóta számos kriptovaluta jelent meg a piacon. Ezeket gyakran altcoinoknak is nevezik, a Bitcoin+alternative szavak összekapcsolásának eredményeként. A Bitcoin és alternatívái decentralizáltak a hagyományos, centralizált bankrendszerrel szemben. A decentralizált ellenőrzés a blockchain használatához kapcsolódik, mely egy elosztott főkönyvi technológia. Lényege, hogy az egymással kapcsolatban lévő emberek elektronikus pénzt tudnak fogadni és küldeni mindenféle központosítás nélkül. Jelenleg is kriptovaluták százai léteznek, legtöbbjük a Bitcoinhoz nagyon hasonlatos vagy abból levezethető. A kriptovaluta rendszeren belül a biztonságosságot, az integritást, a főkönyvek egyensúlyát egy közösség, az úgynevezett "bányászok" tartják fenn. A kriptovaluta főkönyvek biztonságossága azon a feltételezésen alapszik, hogy a bányászok nagy része becsületesen próbálja kezelni a főkönyvet, mivel pénzügyi érdeke rejlik benne. A legtöbb kriptovalutát úgy tervezték, hogy fokozatosan csökkentsék a valuta összes volumenének kibocsátását, így egy végső határt szabva a forgalomban lévő valuta mennyiségének, akárcsak a nemesfémeknél. A hagyományos pénzintézeteknél tartott valutákkal vagy készpénzzel összehasonlítva, a bűnüldöző szerveknek nehezebb dolguk van, ha kriptovalutát akarnak lefoglalni. Ez a nehézség a kriptográfia technológiájából ered.

A kriptovaluták története egészen az 1980-as évekig nyúlik vissza Hollandiába. A kamionsofőrök készpénz helyett egy újfajta kártyát kaptak, ezzel fizettek a tankolásokért.

Az 1990-es években a DigiCash nevű vállalkozáshoz fűződik a kriptovaluta elődje. A cég a tranzakciók során már akkor kriptográfiát használt. David Chaum - a DigiCash alapítója - 1993-ban feltalálta az e-cash nevű digitális fizetési rendszert. Működése hiába volt sikeres, a cég a későbbiekben csődbe ment - az innovációja meghaladta a kor elvárásait és gyakorlatát.

1998-ban érkezett mérföldkőhöz a történet, amikor is megalakult a PayPal, mely egy nemzetközi digitális rendszer, mely lehetővé teszi online pénzátutalások lebonyolítását.

A első kriptovaluta tényleges kibocsátására 2009-ig kellett várni (nem véletlenül igazodva a globális pénzügyi válság kezdő időszakához), amikor is egy Satoshi Nakamoto nevű ember vagy csoport megalkotta a Bitcoint. Jellegzetes tulajdonságai, hogy független a kormányzati és vállalati érdekektől, nem kapcsolódik be a hagyományos bankrendszerbe, decentralizált, megvásárlása törvényes valutával történik. Kriptográfiát, titkosítást használ és ha a felek úgy akarják anonimak maradhatnak a tranzakció lebonyolítása során.

Néhány évnek el kellett telnie ahhoz, hogy a kriptovaluta szélesebb körben is ismertté és elismertté váljon. Az évek folyamán rengeteg új valuta jelent meg a kriptovaluták piacán, néhány ezek közül igazi sikertörténetté vált, nagy része pedig elértéktelenedett. Jelenleg is körülbelül 900 coin létezik.

Manapság elmondható, hogy a kriptovaluták egyre szélesebb körben felhasználhatók, léteznek kriptovaluta alapú bankkártyák, melyek a kriptovalutákat ténylegesen elkölthető pénzzé váltják át.

Természetesen a mai napig léteznek olyan országok, melyek korlátozzák vagy tiltják (pl. Kína) használatukat, de láthatunk arra is példát, hogy a kriptovaluták az ország és a kormányzat teljes támogatását élvezik, például Észtország, Svájc vagy Japán. 

A jegybankok képviselői kijelentették, hogy az olyan kriptovaluták befogadása, mint a Bitcoin jelentős kihívás elé állítja a jegybankokat. További véleményük szerint, ahogyan a kriptovaluták kereskedelmi elfogadottsága egyre népszerűbbé válik, úgy csökken a fogyasztói bizalom a FIAT valutákban. Gareth Murphy - magas rangú jegybanki tisztségviselő - szerint a kriptovaluták széles körű elterjedése egyre inkább megnehezíti a statisztikai hivatalok gazdasági tevékenységgel kapcsolatos adatgyűjtését. A virtuális valuták új kihívás elé állítják a jegybankok alapvető fontosságú monetáris és árfolyam politikáját.

Az első Bitcoin ATM a Robocoin nevéhez fűződik, indítása 2014. február 20-án történt. Az első "bódét" Texas állam, Austin városában telepítették. Egészen hasonló az ATM automatákhoz annyi különbséggel, hogy ez esetben egy scanner olvassa be a kormányzat által kiállított azonosító okmányokat - vezetői engedély vagy útlevél - a felhasználó azonosítása érdekében.

2017 májusában a Bitcoin ATM-ek száma elérte az 1189-et világszerte.

 A kriptovalutákat elsősorban bankrendszereken és intézményi kereteken kívül használják, a digitális világon keresztül. Amíg ezek az alternatív, decentralizált kereskedési platformok a fejlesztés kezdeti stádiumában vannak, kihívások elé állítják a hagyományos pénzügyi rendszereket.

2017 júliusában a kriptovaluták teljes tőkepiaci értéke több mint 100 milliárd dollár, a lebonyolított napi mozgás több mint 6 milliárd dollár.

2017-ben több mint 900 kriptovaluta létezik.

UNIVERSUM

A világegyetem (latinosan univerzum) csillagászati fogalom, minden létező összességét jelenti.

Jelenlegi ismereteink - a Planck műhold méréseinek 2015-ben közzétett eredményei - szerint a világegyetem kora 13,8 milliárd év.

A világegyetemben becslések szerint 100-800 milliárd galaxis található.

Az úgynevezett multiverzum elméletek szerint több különálló világegyetem létezik, az ilyen elméletekben a "világegyetem" szó tehát nem minden létező összességét jel.

A világegyetem keletkezésének magyarázatára az emberiség fejlődése során több elképzelés született. Az első magyarázatokkal a különböző mítoszok és vallásokszolgáltak, kezdetben primitív formában ("őstojás", "ősvíz" stb.), majd a kidolgozott dogmatikus hitrendszerek az istenek, vagy egyetlen Isten általi teremtést (kreacionizmus) fogadták el. (lásd még: A teremtés a Bibliában)

Az egyik első tudományos elképzelés Ptolemaiosz nevéhez fűződik, aki a Földet képzelte el a Világ középpontjaként. Ez az elképzelés a reneszánsz idejéig tartotta magát.

A minket körülvevő világ megismerésében nagy jelentőséggel bírt a reneszánsz kora, amikor az ókori tudósok egyes sejtéseit is továbbgondolva, kezdtek előtérbe kerülni a tudományos módszerek, elsősorban a megfigyelés és a kísérlet.

A megfigyelésekre és a matematikára támaszkodó újkori fizikának (Isaac Newton), majd a csillagászati megfigyeléseknek (lásd: teleszkóp, Galileo Galilei) köszönhetően a spekulatív elméletek egyre hátrébb szorultak, ismereteink bővültek és pontosabbak lettek.

A 19. század végétől aztán uralkodóvá váltak a tudományos elméletek, amelyek mindig az aktuálisan elért elméleti és műszaki fejlődést tükrözték.

Ma a legelfogadottabb elmélet szerint a Világegyetem az ősrobbanásban keletkezett kb. 13,8 milliárd (± 200 millió) évvel ezelőtt. Utána kitágult, és ez a tágulás ma is folytatódik.

A keletkezést leíró feltevésekhez hasonlóan a világegyetem fejlődését is több elmélet próbálja magyarázni. Ezek közül a legfontosabbak: a szupergravitáció-elmélet, a szuperhúr-elmélet és a membránelmélet (M-elmélet).

Nincs még tisztázva, hogy a tágulás:

• a végtelenségig fog-e tartani, vagy
• megáll, és statikus világegyetem alakul ki, vagy
• egy összehúzódási folyamat során - ami ebben az esetben nem feltétlenül az első - elpusztul minden 
• a sötét energia következtében a tágulása oly mértékűre emelkedik, hogy szétszakadnak az atomi kötések 

A fejlődés attól függ, hogy mennyi anyag, sötét anyag és sötét energia van a világegyetemben, vagyis ezek együttes gravitációs ereje képes lesz-e megállítani a tágulást.